Václav Djačuk

1920-ban született az akkor már Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján. 1940 júliusában a szovjet határ átlépése közben tartóztatták le. Három év szabadságvesztésre ítélték, amit a  kolimai táborban töltött le. Miután 1943-ban elbocsátották csatlakozott  Svoboda tábornok seregéhez.

1920. szeptember 10-én született a kárpátaljai Ráhón, mint Vasil Djačuk. Édesapja tutajos volt, ám további megélhetési forrást jelentett számukra kisebb családi mezőgazdaságuk. Az elemi iskola elvégzése után egy évig mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd a Ráhó környéki erdőkben dolgozott munkásként.

1939 márciusában a magyar haderő birtokába vette a bécsi döntést követően senki földjévé váló Kárpátalját. Djačuk ekkor, hogy elkerülje a magyar hadseregben való katonáskodást, barátjával a szovjet megszállás alatt álló Kelet-Lengyelországba menekült. A szovjet határőrség azonban az államhatár közelében letartóztatta őket, s néhány hónapig Nadvirna, Sztanyiszló (ma Ivano-Frankivszk) és Sztarobilszk börtönében raboskodtak. Djačukot ismerősével együtt – több kárpátaljai sorstársához hasonlóan – illegális határátlépés miatt három évi kényszermunkára ítélték valamely szovjet munkatáborban.

1941 júniusában Sztarobilszkban marhavagonokra rakták és Vlagyivosztokba szállították őket, ahonnét gőzhajóval folytatták útjukat a hírhedt északkelet-szibériai Kolimára. A hatalmas lágerkomplexumokban rendkívül rossz körülmények uralkodtak, a rabokat elsősorban arany- és szénbányákban dolgoztatták. Václav Djačuk ezen kívül részt vett a magadani reptér építésében (nem messze a helyi tranzittábortól).

Összefüggő bemutató: a tábori kórház

Nemsokára viszont a Kolima völgyének aranylelőhelyei közelében felépített udarnyiki táborba került. Az ottani megterhelő munka olyannyira kimerítette, hogy úgy döntött, öncsonkítással teszi magát alkalmatlanná feledata ellátására. Súlyos kézsérülése miatt azonban csupán egy hónapig kímélték meg a legnehezebb munkától. Ezt követően ismét a korábbi szinten kellett teljesítenie, annak dacára, hogy egyik keze teljességgel használhatatlan volt. Szerencséjére a helyi kolhoz megbízott dolgozója engedélyt kapott arra, hogy a láger beteg foglyai közül kiválasszon néhányat mezőgazdasági segédmunkák végzésére, s Djačuk is az ötven kijelölt személy közé került.

1942 telén a kolhozban dolgozó raboknak bejelentették, hogy a láger csehszlovák foglyait szabadon bocsátják, amennyiben csatlakoznak a Buzulukban formálódó csehszlovák katonai alakulathoz. A felhívásra reagáló Václav Djačuk 1943 márciusában szabadult, s megpróbáltatásokkal teli utazása végén augusztus elején jutott Buzulukba.

vjaznyiki pilótaképző sikeres elvégzése után az 1. csehszlovák vadász-repülős ezredhez osztották be. Az ezred pilótájaként kapcsolódott be az  ostravai hadműveletbe, ami által maga is hozzájárult Csehszlovákia felszabadításához.

Összefüggő bemutató: tábori barakkk

A háború után a prágai A Vadász- és Berepülő Pilóta Képző Intézetnek pilótájává vált. 1949-ben viszont indoklás nélkül menesztették a hadseregből, s a későbbiekben már csak fizikai munkát végezhetett. 1989 után rehabilitálták és a katonai rangjait is visszakapta. 2011 októberében Václav Klaus köztársasági elnök a Fehér Oroszlán érdemrendet adományozta neki.

Other videos

Related panoramic tour: gatehouse and gate


Vissza a táblagép eredeti orientációjához, vagy